Kedves Olvasók!

A blog helyszűke miatt átköltözött IDE.

Gy.

A teljesség kedvéért

Influenza, hörghurutos szövődménnyel, közel 40 fokos lázzal és a kapcsolódó "finomságokkal". Nehogy véletlenül kimaradjak a jóból. Még élni is fáj.

Szilánkok

Fulladás

Megérdeklődtem a dokibácsinktól, hogy egy laikus, aggódó anyuka mégis miből veheti észre, ha fullad a gyereke. Azt mondta, hogy azoknak valóban nem egyszerű, akik nem szakmabeliek (orvosok), vagy nincs olyan nagyobb gyerekük, aki mellett már megtapasztalták. 2 dologra azért érdemes figyelni:

- A nyak alsó részén, a szegycsont közepén vagy egy olyan rész, ahová befér az ujjunk (ezt sajnos nem tudom másképp körülírni). Az egyik tipikus tünet, ha a babának ez a része szemmel láthatóan emelkedik-süllyed levegővétel közben.

- A másik tipikus tünet, ha a baba mellkasán a bordák közötti izmos rész emelkedik-süllyed (vagy horpad) levegővétel közben.

Mindkét esetben AZONNAL irány az orvos. Ha egyiket sem tapasztaljuk, de valamiért mégis gyanús a baba (anyai megérzés, egyebek), akkor is irány az orvos. Dióhéjban ennyi.

Vigasz

Cumi

Blog

Testi kérdés

Nézegetem magam a tükörben, aztán nézegetem a kismamaság előtti ruháimat, majd kezdem elölről az egészet... Fanyalgok, hogy itt és amott kisebbnek/feszesebbnek kellene lennem, hiába tudom, hogy még csak 6 és fél hete szültem és hogy egyelőre ez így van rendjén. Női hiúság, kérem szépen, ami akkor is jelen van, ha tudom, hogy pillanatnyilag semmi keresnivalója nálam, legalábbis ebben a formájában. Aztán azt gondolom, hogy hess negatív gondolatok és elégedetlenkedés jó messzire, én bizony szeretem magam így is, elvégre ez a test két pici tündérkét óvott, táplált, melengetett kétszer 9 hónapig, úgyhogy csakis jót érdemel. Ennek örömére első körben beruháztam egy fincsi parfümre (elvégre az illat öltöztet és ehhez még fogyni sem kell :) ), második körben pedig megbróbálom még a köszönőviszonyt is megszakítani az oly csábító sütikékkel és csokikákkal.

(A mai 6 hetes kontrollon pedig egyenesen remekeltem (vagy a doki?), nem éreztem semmit a vizsgálatból, míg a Ricsi születése után ilyenkor majd' lerúgtam a csodás kis vizsgálószék lábtartóját.)

 Fotók

 :(

A helyzet szombat óta szinte változatlan. Betegség, elesettség, magas láz. Mai diagnózis: kezdődő tüdőgyulladás. Ébren töltött éjszakák, aggodalom, gyerekek szeparálása.

Az időjárás pedig elég vicces: szakad a hó.

Igazságos

Noémi eszik. Ricsi odajön, leül mellém, nézi, nézi, majd rámutat az épp használatban lévő cicire: "Noié", majd a másikra: "Ez enyém. Dicié." :) (Bezzeg amikor tényleg az övé volt, akkor nem kellett neki egyik sem.) :) A poén kedvéért megnéztem, hogy most mit kezd vele, de nagyon semmit, csak vigyorgott és akkor már azt hajtogatta, hogy "Cici, tej, Noié".

Ha Noémi sír, ringatom a kezemben és énekelgetem neki, hogy "pamparararam" (vagy valami ilyesmit), akkor Ricsi azonnal ott terem, utasít, hogy Noit tegyem le, ő pedig az ölembe mászik.

- Mit szerenél Ricsikém?

- Pampam!! - és már helyezkedik is babapózba. :)

Garabugya szótár :)

 Babalány

Tappancsok





Babaúr :)

Mert szép

Szunnyadj, kisbaba,
őriz halk szoba,
zsongó éjszaka, csillagfény.
Hold jár egymaga,
rád hull fátyola,
álmodj, kisbaba, tündérkém.
Nagy a menny
ablaka,
süt a hold
éjszaka,
letekint
egymaga:
"Aludjál
kisbaba!"

Szeretgetős

Garabugya szótár :)

(avagy így alakulnak a szavak)

Mosópor: mokokó, mopópó, mofópoj

Konnektor: kokékó, konékó

Kamilla: kajimma, kaminya

Pókháló: pokékó, pokákó, poháhó, pókáhó

Kakas (kukori): kuku, kuko, kukoji

 Beájulva

 1 hónapos

Jóllakott óvodás :)





Bújócska

 Így alszunk mi

(avagy így nem alszunk...)

(Olyat sokan kérdeztetek babaágyakról, babaszobáról, babaalvásról, hogy a válasz nem férne a kommentek közé.)

Alvás tekintetében sajnos nincs semmiféle jól bevált, kialakult rendszerünk. Próbálnánk figyelembe venni, hogy

- Noémit könnyen elérjem éjszakánként, ne kelljen többször átszédelegni a lakás legtávolabbi pontjába, mert akkor mindenki felébred (a hálónktól elég távol van a gyerekszoba, nem lehetett másképp megoldani).

- Ricsi nyugodtan tudjon aludni, ne ébressze fel éjszakánként a babasírás és a szöszmötölés.

- Lehetőleg D. is nyugodtan tudjon aludni, elvégre neki dolgoznia kell minden nap este 6-ig.

- Én most nem számítok, nekem ez a dolgom. :)

A lakásunk szerencsére nem túl kicsi, van 2 nagyobb és 2 kisebb szobánk. Az egyik kicsi a hálónk, ott mi ketten alszunk. Ez összenyitható a nappalival, ott alszik most Noika, szépen be van neki rendezve a kanapé babamódra. A másik nagyobb szoba távolabb esik (relatív), az a gyerekszoba, a Ricsi rezidenciája és később Noika is oda fog költözni. Ott most van egy babaágy és egy kinyitható franciaágy, amin Ricsi alszik. A babaágy Noikára vár, de egyelőre nem hagyom őket kettesben, nehogy Ricsi megtekergesse véletlenül az orrát. :) (A másik kicsi szobában nincs semmi fekvő alkalmatosság, az a dolgozó-, szárító-, vasaló-, és gardrób egyben.)

Ricsi július óta (akkor volt másfél éves) nem hajlandó rácsos ágyban aludni. Egyik napról a másikra döntött így. Addig semmi gond nem volt, beletettük és aludt, kizárólag egyedül, sosem kellett altatni. Próbálkoztunk volna tovább is, de ő nyomatékosította a döntését: felhúzta magát a kezeivel és fejjel kibukfencezett az ölembe, miközben majd' szívrohamot kaptam... Ezek után nem kísérleteztünk tovább és azóta nem nagyon volt nyugodt éjszakánk. A nagyágy birtoklásával egyidejűleg ragaszkodni kezdett ahhoz is, hogy valaki vele aludjon (legjobb, ha mindketten) és ezzel egy időben vette fel azt a szokást, hogy az első éjjeli ébredésénél átköltözik közénk a hálóba (ezt nem bánjuk, nagyon édes olyankor a medvéivel felpakolva). Itt tartunk most...

Elcsesztük...

Határozottan emlékszem arra a forró nyári estére, amikor Ricsi - életében először - nem volt hajlandó elaludni a kiságyában. Ráfogtuk a melegre, az új gyerekszobára, a szeparációs szorongásra, de igazából nem tudtuk az okát. Úgy gondoltuk, hogy kivételes eset lehet, hát aludjon ott, ahol akar. No, ezt nem kellett volna. Ennek már több, mint fél éve és azóta nincs egy nyugodt éjszakánk. Tegnap már másodszor telt be a pohár. Először a jó öreg Ranschburg dokibácsinál érdeklődtem és annyit el is értünk, hogy már nem kellünk ketten az altatáshoz. Nem is tudnánk megoldani, mióta megnőtt itthon a létszám, D. viszont a szoptatást nem tudná megoldani :), így kizárásos alapon ő az állandó altatós. Tegnap 8-kor kezdte a "műszakot" és fél 12-kor osontam  utána, hogy ugyan mi lehet már odabent. Ricsi épp előtte aludt el... Nem tudom, meddig lehet ezt így bírni türelemmel, mert nekünk már nem nagyon megy. Odavész minden esténk. D. fél 7 körül ér haza, utána vacsora, fürdetés, altatás, alvás, majd egy új nap és újra ez. Egy-egy ilyen estén a 2 kezemen meg tudnám számolni, hogy hány mondatot váltunk kizárólag egymással. Nem jó ez így, nagyon nem jó. Felőlem átjöhet aludni a mi ágyunkba, már azt sem bánnám, ha eleve ott aludna el (kártyavárként omlanak össze a gyerekmentes életemben felállított elveim), de az úgy nem jó neki. A saját ágyában feküdjön valaki mellé és bírja cérnával a sokórás műsort. (Pl. egy nagyon rossz szokása, hogy percenként kér inni. Nyilván nem szomjas, de ha nem kap, akkor teli torokból üvölt. Márpedig nem kap ennyiszer, de 3-4 alkalommal biztosan beadjuk a derekunkat a békesség kedvéért. Sajnos.) A Suttogó-s módszerhez nekem nincs energiám. Képtelen vagyok arra, hogy otthagyjam egyedül és ezerszer visszacipeljem az ágyába egy éjszaka alatt. Jól el lett rontva ez az egész még az elején. Próbálkoztam a délutáni alvás variálásával, de az sem vezetett eredményre. Ha nem alszik délután, akkor este 5-6 körül már kezelhetetlen (sokszor egyébként is). Ha felébresztem, akkor a következő 1-2 órát végigbőgi/hisztizi. Az okosok szerint az alvás alvást szül, a nemalvás pedig nemalvást. Szerintem pedig ki kellene vágnom a kukába az összes kapcsolódó szakirodalmat.

Dörmögőék kalandjai
(avagy esti mese: dörmiékkel nézzük Dörmiéket)

 Apa kezében

Öt könyv

Meghívást kaptam egy blogos könyvismertetőre, valami olyasmire, amit utoljára még az általános iskolában kellett csinálni. :) Elsőre azt hittem, hogy nem tudok 5 elolvasott könyvet "összekaparni" a közelmúltból, de tévedtem. Sőt ujjongtam, hogy nem is olyan rossz a helyzet, 2 gyerek (tavaly másfél) mellett elég jól haladtam könyvfronton. (No jó, nem szépirodalmi remekművekre gondolok.. :) )

     1.      Dr. Csernus Imre - A NŐ

Szeretem Csernust (sokakkal ellentétben), a kendőzetlen, nyers stílusát, a szókimondását, a köntörfalazás nélküli őszinteségét. Túl sok újat nem tudtam meg belőle, mivel személyiségfejlesztő könyvek/tréningek sokaságán nőttem fel, viszont így is felettébb érdekesnek bizonyult. Azt az egyet sajnálom, hogy Csernus doki nem 10 évvel ezelőtt írta meg ugyanezt, akkor talán sikeresen kikerül(het)tem volna egy-két vakvágány, eleve halva született kapcsolatot. (Másrészt viszont nem sajnálom, mert akkor talán nem találkozhattam volna D-vel a megfelelő időben, ami életem legnagyobb baklövése lett volna. :) ) Arra azért büszke vagyok, hogy a 20-as éveim végére önerőből - és néhány csalódás árán - eljutottam arra a szintre, amire e könyv szerint (és szerintem is) egy nőnek el kell jutnia. (Azért is kedves olvasmány nekem, mert D. gondolatolvasó módjára kitalálta, hogy mire vágyom és megkaptam tőle karácsonyra.)

2. Schaffer Erzsébet - Lábujjhegyen; Pipacsvirágom

Két kötet, de egynek veszem, mert akár egy is lehetne. Amolyan a "téma az utcán hever" típusú rövidke novellák, mesterien megírva. A történetekben nincs semmi különös, mind olyasmiről szól, ami velünk is naponta megeshet és amik mellett szavak, gondolatok nélkül elmennék. Néhol mosolyogtató, máshol keserédes és gondolatébresztő, igazi kikapcsoló, elalvás előtti olvasmány.

3. Jennifer Weiner - Kismamák pácban

Könnyed regény 4 nőről, akik mind a maguk módján, sajátosan élik meg az anyaságot. Kimondottan kismamáknak/anyukáknak szóló olvasmány, valamelyik részben biztosan mindenki felismeri a saját életének egy szeletkéjét és az anyasággal kapcsolatos érzéseit. Sírós és nevetős. Szomorú, vidám és felkavaró.

4. Márai Sándor - Az igazi

Egyik kedvencem, nem is tudom, hogy már hányszor olvastam. Ááá, erről nem írok semmit, ezt el kell olvasni. Mindenkinek. Egy részlet, amit igen nehéz volt kiválasztani a sok közül:
"Tegnap még mindez valószínűtlen volt, lebegő és értelmetlen, s egészen más volt a valóság. Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked...."

5. Gyerekkönyvek :)

Gondolkodtam, hogy mi legyen az 5. könyv. Nem sikerült dönteni, így ide sorolom azt a számtalan gyerekkönyvet, amit az elmúlt hónapokban olvastam. A teljesség igénye nélkül:

Tracy Hogg-Melinda Blau - Suttogó I-II-III.

Dr. Ranscburg Jenő kötetei (Szülők lettünk, Sorsdöntő találkozások, Szülők könyve,  Áldás vagy átok? - gyerekek a képernyő előtt)

Vekerdy Tamás: A szülő kérdez, a pszichológus válaszol

Guóth-Gumberger-Hormann: Szoptatás

Dr. Lux Elvira: Anyának születtem?

... és még nagyon sok más szakirodalom arról, hogy hogyan kezeljünk egy dackorszakba lépett kétévest, egy újszülöttet és e kettőt együtt. Mert nem egyszerű. :) Általában jellemző, hogy miután átverekszem magam pár köteten, már annyi fogalmam sincs a helyes megközelítésről,  mint előtte. Míg az egyik szerint szoptassunk kamaszkorig, aludjunk együtt a gyerekekkel legalább addig és maximálisan rendeljük alá magunkat  nekik, addig a másik szerint nevelni kell őket születésüktől fogva, határozott időnként adjunk nekik enni és tilos reagálni az első nyikkanásokra. A hiba talán az én készülékemben van, de egyik véglettel sem tudok azonosulni. Boldog vagyok, hogy most flottul megy a szoptatás (fontos megjegyeznem, hogy nem a könyvnek köszönhetően, egyszerűen csak különbözőek a gyerekeim), Noikám igény szerint kapja a tejadagját éjjel-nappal (ez esetben nem érdekel a saját kényelmem), együtt is alszom/alszunk velük, ha a helyzet úgy kívánja, viszont nem kívánom sok évig fenntartani ezt a helyzetet. Mert nem csak anya vagyok, hanem szuverén nő saját igényekkel és nem mellesleg az imádott párom felesége is. No, idővel "csak" ennyit kell majd összehangolni. :)

Plusz 1 ráadás: Coelho - Veronika meg akar halni

Majdnem kihagytam a felsorolásból. Igazi gondolatébresztő kedvenc az élet szeretetéről és megbecsüléséről. Schaffer Erzsébetet tudnám idézni, az igazán ide passzol: "Meg kell tanulni vágyakozni az után, ami a miénk".

Kalipszó, köszi a "labdát"! Most tovább is gurítom:

Szilvi, Petra, Adél, Manka, Kata

(Amint időm engedi, igyekszem útjára bocsátani egy újabb labdát. :) )

 Ébren

...és szundítva






Vigyori

 Babák

Ma

A bölcsitől a héten távol tartjuk magunkat, tekintettel a rengeteg influenzás megbetegedésre. Inkább elkerülnénk, ha lehet. Most rajzolgatunk, táncolgatunk és parázunk (vagyis én), hogy lehetőleg ne egyszerre akarjon mindent a két gyerek. (A legmozgalmasabb, legveszélyesebb dolgokat Ricsi előszeretettel időzíti a babakosztolások idejére... Vagy sikerül elterelnem a figyelmét, vagy őrült módjára rohanok utána a rajtam lógó Noémivel.)

Ricsi reggel óta táncol. :) Külön köszönet Sz-nek, hogy általa megismerhettük Tori Amos-t, főként a Sweet The Sting című dalt, ami reggel óta végtelenítve megy. Van ízlése a fiatalúrnak. :)

(Noémi pedig megállás nélkül alszik, "köszönet", a 3 órán át tartó éjjeli babaműsornak...)

 Egyformák
(avagy ki kicsoda? :) )

(nem ezek a legjobb fotók, de a hasonlóság jól látható)

Régesrég


Ma délelőtt valahogy a youtube-ra keveredtem és teljesen véletlenül beleütköztem néhány nagyon régi favoritba. Óóó, mintha nem is ebben az életben lett volna. :) 16-17 éves lehettem, épp a hippikorszakomat éltem, volt jó hosszú, vörösre festett hajam és jó sok tiritarka horgolt ruhám, nagyanyám alig győzte őket horgolni. Janis Joplin-t, August Förster Reservation-t és Doors-t hallgattam, rockfesztiválokra jártam, betéve tudtam Jim Morrison verseit. (Sőt pár évvel később - naivan - a szakdolgozatomat az 1969-es woodstock-i fesztiválról akartam írni és meg voltam lőve, mert egyetlen riportalanyt sem találtam, aki érdemben segíteni tudott volna. Nem is tudom, mit képzeltem. :) ) Odáig és vissza voltam egy hasonló stílusú pasiért (sorry, fiúkáért, mert az ő éveinek száma is javában alulról ütötte még a 20-at). Hosszú szőke haja volt, szakálla, kismillió bőr karkötője és úgy nézett ki, mint ha épp a Szelíd motorosok című filmből gurult volna ki. Szerintem ő csak jót mosolygott rajtam és épp csak annyit foglalkozott velem, hogy a hiúságát legyező kamaszos rajongásomat ébren tartsa. Soha semmi nem történt közöttünk. Vége lett a középiskolának, én elkerültem abból a barátságos kis városkából és vége lett az egyoldalú románcnak is. 5 évvel ezelőtt láttam őt újra teljesen véletlenül. Nem tudom, hogy mi döbbentett meg jobban. Az, hogy én milyen sokat változtam, vagy az, hogy ő semmit. Tudom, a külső nem minden, de ő még akkor is úgy nézett ki, mint aki épp a vietnami háborúból érkezett haza és pár mondatnyi beszélgetés után kiderült, hogy bizony szellemileg is megragadt a tinikorban. Csak néztem ki a fejemből és nem értettem, hogy ugyan mi vonzott benne sok évvel korábban. :)

Szóval a délelőtti youtube-os nosztalgia során eszembe jutott ez az emberke is és jót röhögtem az egykori - kissé lökött - önmagamon. Aztán este D-vel épp néztünk egy filmet, Noémi a kezemben feküdt és vacsorázott, amikor megszólalt a telefonom és ez a vietnami veterán keresett. Áááá, nincs nekem időm és türelmem elmesélni az elmúlt 5 év történéseit, hogy legalább alapszinten képben legyen, így röpke átgondolás után nem fogadtam a hívást. Talán csak itt járt ebben a városban és egy jó kis rockkocsmázáshoz keresett társaságot, nem tudom. Az én világom már egy másik világ, fényévnyire attól a régitől. (Pontosan olyan messze vagyok a 16. szülinapomtól, mint Noémi az övétől. :) )